VIRTUÁLIS OLVASÓTEREM

BUDDHISTA KALENDÁRIUM

December

  • December 2.

    Han Yong-woon (Bongwan, Manhae, (1879-1944) megvilágosodása a koreai Osean kolostorban, 1917-ben.

    A Szélharang (Wind Bell) folyóirat első száma, amely a San Francisco Zen Központ folyóirataként jelent meg 1961-ben. [Róla korábban már írtunk május 9 halála, július 12. születésnapja.]

    Tibeti naptár szerint 10.14: Hévadzsra, szodzsong.

  • December 3.

    Doring Künpang Csenpo évfordulója (1449–1524).
    Doringpa a szakja Carcsen-hagyományvonal mestere volt. Tangtong Gyelpótól (1361?-1485), a hídépítőtől és Dakcsen Lodrö Gyelcen tanult. Sangpa-kagyü átadásokat is kapott. Szakja tanítványának, Loszel Gyacónak (1502-1566) adott át szinte mindent: a fokozatos szakja meditációt (lamdre), a szakja hagyomány tizenhárom aranykincsét, a tanvédők titkos átadását. A legtöbbet a remetesége körüli séták közben folytatott személyes beszélgetések során. Amit Doringpáról tudunk, azt így mind Dharma-örökösének, Loszel Gyacónak köszönhetjük, akivel ezeket a beszélgetéseket folytatta. A személyes útmutatások lejegyzése után mestere életrajzát tíz évvel annak halála után, 1534-ben írta meg. Doringpa a dzsonangpa hagyományhoz is kapcsolódott. Ezeket a tanításokat Loszel Gyacó két híres tanítványa, Dzsamjang Khjence Vangcsuknak (1524-1568) és Mangtö Ludrup Gyacónak (1523-1596) vitte tovább.

    Doring mester ábrázolása, fent említett életrajzának fadúcról nyomtatott kiadásából.

    Ezen a napon hozta Szanghamitta apáca Srí Lankára a megvilágosodás fájának, a bódhi-fának a hajtását. Indiában az eredeti fa elpusztult, és a ma láthatót erről Srí Lanka-i fáról vett ültették el újra. Szanghamitta Asóka király (i. e. 304-232) legidősebb lánya volt, első feleségétől. Bátyjával Mahindával együtt tették le szerzetesi fogadalmaikat, majd később együtt mentek Srí Lankára tanítani, Tissza Dévánampija király (i. e. 250-210) kérésére. A bódhi fa elültetése Anurádhapurában fényes szertartás keretében történt, amelyen részt vett a király, Mahinda, Sanghamitta és a legelőkelőbb nemesek Kádzsaragámából, Csandanagámából, Tivakkából. Az ültetés jól sikerült, az elültetett fa friss hajtásait még nyolc helyre elvitték Srí Lankán. Szanghamittát 79 éves korában halt meg, hamvasztása egy hetes megemlékezés keretében a bódhi fa előtt történt, azon a helyen, amelyet még ő maga választott ki halála előtt. Hamvait egy sztúpában helyezték el. Emlékére a decemberi teliholdkor nagy ünnepségeket tartanak Srí Lankán, amelyen Szanghamitta szigetre érkezését és az apáca rend megalapítására és a bódhi fa elültetésére emlékeznek. A fa, azóta az egyik legfontosabb zarándokhelye a Srí Lanka-i buddhistáknak. Ma a világ egyik legöregebb, folyamatosan gondozott fájaként turista látványosság.

    Tibeti naptár szerint 10.15.: Amitábha Buddha gyakorlásának, a nyolc mahájána fogadalom napja.

  • December 4.

    Ezen a napon halt meg New Yorkban, Karen Horney, (1895-1952), pszichoanalitikus, kutató, zen gyakorló. A Freud elméleteivel vitába szálló, mégis neo-freudistának tekintett pszichoanalitikus Suzuki Daiszecu hatására foglalkozott a zennel.

  • December 6.

    Ezen a napon, Szóen Saku zen mester útmutatásai alapján, a kamakurai Engakudzsi templomban, 1896-ban érte el a megvilágosodást Szuzuki Daiszecu (1870-1966).
    (A mester életéről korábbi emléknapjainál már írtunk: október 18-i születésnapja, távozásának július 12-i évfordulójával kapcsolatban.)

  • December 7.

    Ezen a napon kapta meg Maezumi zen mester (前角 博雄 Maezumi Hakuyū 1931-1995), a Los Angeles Zen Center vezetője a Dharma-átadását, vagyis a hivatalos felhatalmazást a hagyomány továbbadására Jaszutani Hakuun zen mestertől, 1970-ben. (Jaszutani mesterről már szintén megemlékeztünk külön.) A szótó hagyományvonalat képviselő, de a rinzai hagyományokat is ápoló mester 12 Dharma-örököst hagyott maga után, több mint ötszázan tettek nála fogadalmat, 68 tanítványából lett zen tanítómester. A Los Angeles-i központ mellett még több más zen elvonulóhelyet, templomot és központot alapított. 1995-ben váratlanul halt meg Japánban tett látogatása során május 15-én.

    Tibeti naptár szerint 10.19.: Szélzászlók kifüggesztésére nem alkalmas nap.

  • December 8.

    Namkhai Norbu rinpocse 80. születésnapja. (1938, Nyugati naptár szerint!)
    Namkhai Norbu rinpocsét két régi mester újramegtestesüléseként is felismerték. Először Adzom Drukpa (1842-1924) és a jóval régebben élt, a Bhutánt alapító Sabdrung Ngavang Namgyel (1594-1651). Talán ez is lehetett az oka, hogy olyan gyorsan tanult. Ezt részletesen leírja maga is, a könyvtárunkban is olvasható magyar és angol nyelven önéletrajza: A kristály és a fény útja (The Crystal and the Way of Light.) A hivatalosan megerősített reinkarnációk nevei helyett ő azonban szülei iránti tiszteletből a tőlük kapott nevét használta, csak a csögyal címet vette át a hivatalos rinpocse (reinkarnált láma) megnevezéséből.

    Tizenhat éves korában találkozott Rigzin Csangcsub Dordzse (1826-1961) dzogcsen mesterrel, innentől fogva ez határozza meg a fő tevékenységét. Rinpocsét 1960-ban Giuseppe Tucci professzor hívta meg a nápolyi egyetemre tibeti buddhizmust tanítani, ahol ezt hivatalos kinevezéssel 1962-től 1992-ig különböző formában folytatta. Főleg Tibet korai történetére és tudományára: naptár, asztrológia, orvoslás koncentrált. Nyugaton 1976-ban kezdett el dzogcsent tanítani. Ezzel kapcsolatban sok információt találunk a fiában megtalált mestere történetét elmesélő filmben, a My Reincarnation-ben.

    Számtalan könyve jelent meg nyugaton olasz és angol nyelven.
    Nemzetközi központjának honlapja itt  Magyarországi közösségének honlapja itt.

    Gyelsze Thogme Szangpó évfordulója. A Harminchét bódhiszattva gyakorlat híres mestere 1295-ben született. Már gyerekkorában kiemelkedett kortársai közül együttérzésével. Hamar árvaságra jutott, anyai nagybátyja nevelte, aki Putön rinpocse tanítványa volt. 14 évesen lett szerzetes az É-vam kolostorban, ahol teljes szerzetessé avatása 29 éves korában fejeződött be. Tanulmányaiban is elöl járt, sok anekdota kering együttérzéséről:
    Egyik alkalommal egy koldust azzal kergettek el az ablaka alól, hogy nem koldulhat a láma ablaka előtt ilyen rongyos ruhában. Thogme bódhiszattva kiment, nekiadta a koldusnak a ruháját, és felöltötte a koldus gönceit. A tanítványai megkérdezték, miért nem öli meg a ruhával együtt kapott bolhákat. Mire azt válaszolta, hogy ők is érző lények, és joguk van az élethez. Amikor a bolhák meghaltak, a hamvaikból kis sztúpákat készített. Jó lecke volt ez önző tanítványainak.
    A lodzsong gyakorlat nagy mestere hasonló történetek sora után távozott testéből 1369-ben. Híres műve, bódhiszattva gyakorlatainak Dilgo Khjence magyarázataival több példánya is olvasható könyvtárunkban (Enlightened Courage).

    A japán hagyomány ezen a napon ünnepli Sákjamuni Buddha megvilágosodásának évfordulóját. Ők i. e. 428-ra teszik az időpontját.

    A japán hagyomány ezen a napon ünnepli Ánanda, Buddha kedvenc tanítványának a születésnapját. Az általuk ismert legenda szerint Ánanda Buddha megvilágosodásának idején született, ugyanabban az évben.

    1326-ban ezen a napon alapította a kiotói Daitokudzsi (大徳寺 Daitokuji) rinzai zen templomot Daitó Kokusi (1282-1337).
    A templom elődjét, a helyén álló kisebb templomot még Súhó Mjócsó (宗峰妙超, Shūhō Myōchō 1282–1337) alapította 1315-ben vagy 1319-ben, aki szintén megkapta a japán uralkodótól a Daitó Kokusi, a „birodalom megvilágosult tanítója” címet. Amikor azonban Hanazono uralkodó kérésére 1325-ben kinevezték az uralkodó imacsarnokává, több teremmel és csarnokkal és az apát lakrészével bővítették ki. Ezért a templom igazi megalapításának, ennek az 1326-os felavatását tekintik. A templom az 1474-es Ónin háborúban leégett. A császár Ikkjú Szódzsunt kérte fel, hogy építse újjá a templomot, amit ő Szakai város kereskedőinek a támogatásával meg is tett. A templom a 16. században jelentős szerepet játszott Japán történelmében. Tojotomi Hidejosi 1582-ben ide temette elődjét, Oda Nobunagát, majd később ez a kolostor volt a japán teaszertartás meghatározó mesterének, Szen no Rikkjúnak a székhelye. A tea szempontjából ezt a hagyományt folytatta Kobori Ensú. A templomban sok értékes 13. századi festményt őriznek, és sok kisebb templom tartozik hozzá.
    Damien Douxchamps belga fotós fényképei a kolostorról itt.

    Ezen a napon köszönt le 1983-ban a San Francisco-i Zen Központ vezetői tisztségéről Richard Zentacu Baker, zen tanító, (1936-?) Ő alapította a Crestone Dharma Sanghát (Crestone, Colorado), Szuzuki Sunrjú halálával vette át a Zen Központ vezetését. Több zen központot és elvonulóhelyet is létesített, irányított. Sikeres vezetőként sok ember figyelmét magára vonta, és sokan kritizálták életmódja miatt, de zen mesterként a legtöbben elismerték.

  • December 9.

    A japán hagyomány szerint Bódhidharma, a kínai csan (japán zen) buddhizmus alapítója, ezen a napon fogadta tanítványául Huikót (大祖慧可 Dazu Huike; j.: Eka vagy Jinko, 487-593) a zen második Kínában megvilágosodott mesterét a Saolin kolostorban.
    Huikó Hulaoban születettt, Senkuang néven. Egyaránt tanulmányozta a Buddha és Laoce tanításait. Sokan megvilágosodottnak tekintették, de nem volt még mestere, aki ezt elismerte volna. Kevés biztosat tudunk az életéről, az egyik legenda szerint 107 éves korában halt meg, és Anjang mellett temették el Hopei tartományban, a másik szerint kritikus megnyilvánulásai miatt haragosai kivégeztették, és amikor lefejezték, testéből nem vér, hanem tej folyt. A híres történet szerint, levágta bal kezét, és felajánlotta mesterének, Bódhidharmának, hogy elszántságát bizonyítsa, s a mester ekkor fogadta tanítványául.

  • December 10.

    Ótagaki Rengecu (1791.2.10. – 1875.12.10.) szótó zen apáca halála.
    Költőként, fazekasként, harcművészként, teamesterként, táncosként és varrónőként is híres volt. Költő, író barátai közül kiemelkedik Akinari Ueda, akinek néhány műve magyarul is olvasható, és Tesszai Tomioka festő, akinek nagy támogatója volt.
    A Morikami Múzeum 2015 nyarán is megemlékezett róla:

    Ruth Fuller Szaszaki (1892-1967) 1938-ban ezen a napon lett szerzetes a Daitokudzsi templom egyik ágában, amelynek később ő lett az első női apátja. Amerikában, Szaszaki feleségeként, férje halála után az Első Amerikai Zen Intézet tudós vezetője lett.

    Tibeti naptár szerint 10.23.: Hévadzsra. A dalai láma Nobel Béke Díjának emléknapja.

  • December 11.

    Csamcsen Csödzse Sákja Jese (1354-1435) emléknapja.
    A dalai lámák rendjéhez, a gelugpához tartozó mester a celpa kagyü irányzat alapítójának szülőföldjén, Kungtang Cel vidékén született. Szerzetesei fogadalmait Tokden Jese Gyelcennél (1300?-?) tette le, aki ennek a vidéknek a kagyü-történetírójaként volt ismert, vagyis megírta rendje történetét, ismertette annak mestereinek a tanításait. Sakja Jese valószínűleg az 1400-as évek legelején találkozott Congkapával (1357-1419), a tibeti buddhizmus megújítójával, akinek később személyes titkáraként szolgált. Tibet szerte híre ment, hogyan szolgálta mesterét az 1407-1409 közötti elvonulásán, még a teáját és az ételeit is ő készítette el. Amikor Jongle császár (ur.: 1402-1424) 1408-ban másodszor is meghívta mesterét a kínai fővárosba, a mester másodszor már nem merte elutasítani a meghívást, de maga helyett kedvenc tanítványát küldte. Litangon át 1415-ben érkezett meg Pekingbe. A császár előtt hivatalosan is be kellett mutatnia minden tantraosztály gyakorlatát, így került sor a Guhjaszamádzsa, Csakraszamvara, a 49 istenség és a Gyógyító Buddha beavatásaira. Ezt és e mellett még sok egyéb szertartást kellett elvégezni az ország, a buddhista közösségek és az uralkodó jólétért és hosszú életéért. A szertartásokat csodás jelenségek kísérték, ami nagyon meghatotta az uralkodót, ezért egy arany dharmakerék pecsételővel hivatali címet adományozott Sákja Jesének. Ez a cím jelenik meg neve elején: Csödzse, a Dharma uralkodója.
    1415-ben meglátogatta a Congkapa szülőhelyétől nem is olyan messzire eső, kínaiak és a tibetiek szerint is egyaránt Mandzsusrínak szentelt hegyet, ahol kínai szerzeteseket avatott. A következő évben ajándékokkal gazdagon megrakodva tért vissza Lhászába, azon az útvonalon, amelyen Kínába érkezett. Ekkor kapta meg Congkapától a szútra és a tantra szintű fokozatos meditáció beavatásait (lamrim, ngagrim) egyéb gyakorlatokkal együtt. Olyan útmutatásokat írt neki a mester, amelyekkel elismerte, ezekben a gyakorlatokban ugyanazon a szinten van, mint ő maga. Így, már Congkapa halála előtt elkezdte tudását továbbadni. Ahogyan mestere megalapította a Ganden kolostort, úgy Sákja Jese a Lhásza-völgy végében a Szera kolostort.
    Ekkor 1426-ban újabb pekingi meghívást kapott a kínai császártól, aki őseinek bemutatandó halott szertartás megtartására hívta meg. Kedvenc tanítványai kíséretében, Amdón keresztül, a Vutajsan érintésével 1429-ben érkezett meg Pekingbe. A szertartások ismét fényesen sikerültek, ekkor kapta a Csamdzse címet, az „Együttérzés fejedelmét”. Ebben az időben készült róla ez a Himalájai Művészetek honlapján látható festmény is.
    Nyolcvankét éves korában Pekingben távozott a testéből. Tanítványai, Amóghapa és Szönam Serab vezették a halotti szertartását. Az uralkodó egy aranyozott sztúpát adott emlékhelyéül a kínai-tibeti határon, Dzomkkharban, a Honghua templomban.

  • December 12.

    Congkapa (1357-1419) halálának az évfordulója.
    Congkapa a Congka nevű völgy keleti részén született 1357-ben, a nyugati naptár szerint november 21-én.  A hagyomány szerint apja és anyja, már fogantatásakor különös álmot látott, amelyből tudták, fiuk fog születni, akiben az együttérzés és a bölcsesség ölt testet. Negyedik gyermekük születése egybevágott Csödzse Döndrub Rincsen (1309-?) mester jóslatával, amelyben egy mindenkinél bölcsebb tanítványa születését jövendölte. Első nevét, a Künga Nyingpót a 4. Karmapától, Rölpe Dordzsétől (1340-1383) kapta. A gelug rend, a dalai lámák rendjének későbbi alapítója ez után szinte mindegyik kortárs tibeti rend mesterétől tanult. Leginkább ismert nevét, a Loszang Drakpát Csödzse Döndrub Rincsentől kapta. Tőle kapta Csakraszamvara, Hévadzsra és Jamántaka beavatásait is. Az Atísa alapította kadampa rend tanításait vette alapul, amelyet a szerzetesi szabályok (vinaja) tanulmányozásával, és a kapott szakja, drikung kagyü, nyingma tanításokkal együtt próbált megújítani, megtisztítani. Ez az összegző munka tanítványaival meghozta az eredményt, az első dalai láma, akinek megtestesülését mind a mai napig megkeresik, az ő tanítványa volt, Gendün Drub. A leghíresebb munkája a fokozatos meditációk programját leíró Lamrim csenmó, amelyet a tantra szintjeivel is folytatott (Ngakrim csenmó). Híres a függő keletkezést dicsérő himnusza is. Munkáit a mai napig tankönyvként, kézikönyvként használják a gelug kolostorokban. Elvonuláson volt, amikor megérkezett a kínai császár meghívása Pekingbe. Sákja Jesét, közeli tanítványát küldte maga helyett. Tibetben ekkor már százával kísérgették Congkapát a tanítványai. 1409-ben a lhászai nagytemplom, a Dzsokhang szobrai fejére Congkapa aranykoronát tétetett, amelyek felavatására a szertartások a tibeti holdújév kéthetes ünnepségeit három hétig elhúzódtak. Azóta erre is emlékeznek a tibeti holdújév első teliholdján, amikor is ezt az ünnepségsorozatot Asvagósa Buddha korábbi életeiről szóló tanításával zárt, amelyet a dalai lámák a mai napig megismételnek ugyanebben az időpontban. Ez után kezdték el építeni a Ganden kolostort, amely Congkapa életében még a Genden (Namgyelling) nevet viselte, és csak alapítója halála után kapta mai nevét. A kolostor berendezése 1416-ban kezdődött, messziről hívott híres művészek keze munkájával. 1419-ben hagyta itt a testét, ereklyéit 1420-ban egy arany sztúpában helyezték el a Ganden kolostorban. A három legközelebbi tanítványára alapszik az új-kadampa, vagy ismertebb mai nevén gelugpa rend. Gendün Drub a dalai lámák vonalát indítja el és megalapítja a  Pancsen lámák kolostorát, a Tasilhünpót. Kedrub Gelek Pelszang (1385-1438) és Gyelcap Dharma Rincsen (1364-1431) voltak szívbéli fiai, legközelebbi tanítványai, ők írták meg első életrajzát is
    Munkáik, és Congkapa minden műve megtalálható könyvtárunkban digitálisan az első fadúcos kiadások formájában pdf-ben, illetve angolul megjelent munkái szinte kivétel nélkül elérhetők nálunk, legalább egy fordításban. A Lamrim csenmó angol fordítása mellett több helyről is megkaptuk ajándékba a mű eredeti tibeti szövegének modern kiadásait.

    Harada Daiun Szógaku (angolosan: Daiun Sogaku Harada, 原田 大雲祖, 1870-1961).
    A Szanbó Kjódai hagyományvonalának alapítója ezen a napon hagyta el testét. Ez a vonal megpróbálja egyesíteni a két nagy japán irányzatnak, a rinzainak és a szótónak a gyakorlatát. Ezt a rendek ortodox képviselői nem mindig nézték jó szemmel. Ezért az irányzat főként nyugaton erősödött meg.

    Tibeti naptár szerint 10.25.: Guru-púdzsa, ganacsakra-púdzsa, dákini felajánlás.

  • December 15.

    Ezen a napon jegyezték be hivatalosan az első lengyel zen közösséget, a ZBZ Bodhidharmát, akkor ZBZ Szanghát. Varsóban ezt akkoriban öt éves várakozási idő és az akkori rendszer megkövetelve vizsgálatok előzték meg.

    Tibeti naptár szerint 10.28.: Amitábha Buddha gyakorlónapja. A nyolc mahájána fogadalom napja.

  • December 16.

    Ezen a napon halt meg 1983-ban, Koreában Kuszan Szunim (1909-1983) zen szerzetes, a Milae Sza templom és a Buslung Sa zen központ alapítója, Hjóbong Szunim tanítványa (1888-1966).

    Tibeti naptár szerint 10.29.: Hévadzsra, a Dharma védelmezőinek a napja.

  • December 17.

    Tibet naptár szerint 10.30.: Szodzsong.

  • December 18.

    Ezen a napon született 1870-ben, a Kanazava városában Szuzuki Daiszecu (D. T. Suzuki. 1870-1966).

    Tibeti naptár szerint 10.30.: Sákjamuni Buddha napja. A nyolc mahájána fogadalom napja.

  • December 19.

    Tibeti naptár szerint 11.01.: Szamádhipradharádzsa Buddha napja. A nyolc mahájána fogadalom napja.

  • December 20.

    Trinle Norbu rinpocse (1931-2011) emléknapja.
    Düdzsom rinpocse legidősebb fia, Dzongszár Khjence rinpocse apja ezen a napon hagyta itt testét. Az ötvenes évek közepén hagyta el Tibeteti, majd Bhutánban élt, de később a hetvenes években az Egyesül Államokban telepedett le. Trume Özer tulku újramegtestesülésének tartották. Aki apja előző megtestesülésének, Düdzsom Lingpának a tanítványa volt. Másik fia Garab rinpocse reinkarnációja. Azon szerencsés mesterek egyike, akik képzésüket még Tibetben fejezhették be.
    A Düdzsom terszár ciklus apjától kapott átadásai mellett fontos tanításokat kapott Dzsamjang Khjence Csökji Lodrőtől, így nem lehetett véletlen, hogy a mester reinkarnációja az ő családjában született meg Dzsamjang Norbu, a 2. Dzongszár Khjence személyében (akiről korábban már szintén írtunk.)

  • December 21.

    Tibeti naptár szerint 11.3.: Ciu Marpónak, a Szamje kolostor védelmezőjének a napja.

  • December 22.

    Ling rinpocse (1903-1983) emléknapja.
    Rinpocse volt Őszentségének, a Dalai lámának a nevelője, a Ganden kolostor 97. apátja. Újramegtestesülése 1985-ben született Birben (India), Tendzin Lungtok Trinle Csöpak. Rinpocse  egyik fő tanítója a 13. Dalai láma volt. Beiktatása után mindjárt, 1940-től volt Tendzin Gyacó mestere. 1954-ben kínai, 1956-ban indiai útjára is elkísérte, majd Trijang rinpocsével, a Dalai láma másik nevelőjével együtt menekültek át vele Indiába. Szútra és tantra szinten is tanított. Utolsó tanításai Congkapa nagy fokozatos ösvényéről kétezer embernek szóltak, az indiai Bylakuppéban, illetve a négy tudatosságról az Új Delhiben lévő Tibet Házban.
    Ling rinpocse életrajza az FPMT oldalán olvasható, közvetlenül halála után írta Serpa tulku rinpocse.

    Secsen Rabdzsam rinpocse (1966-) születésnapja.
    Dilgó Khjence a Bódnath sztúpa közelében egyszer álmot látott, hogy elpusztult tibeti kolostorának három börtönbe vetett mestere egy testben fog újra megjelenni: Így született meg unokája, Csikme Csökji Szenge, akit nem csak a nevében elsődlegesen szereplő Secsen Rabdzsam, hanem a Secseni Kongtrül és a Secseni Gyelcab reinkarnációjának is tartanak. Ezt bizonyítja az is, hogy 1980-ban, 14 éves korában a Kathmanduban újraépített Secsen kolostor vezetőjének nevezték ki. Az utóbbi években a kolostor Sedrával, felsőfokú képzést biztosító intézettel bővült ki. Rinpocse szerepel a nagyapja életéről szóló Brilliant Moon című filmben, hiszen a film alapjául szolgáló, könyvtárunkban is megtalálható azonos című könyv egyik fejezetét az ő visszaemlékezései alkotják. (11. fejezet: My Grandfather, My Guru.)
    A Nepálban újjáépített Secsen kolostor, és így rinpocse honlapja itt.

    Daitó Kokusi (1282-1337) halála Kiotóban.
    Ő alapította a kiotói Daitokudzsi templomot. Életében a Súhó Mjócsó nevet viselte. Az Ótokan rinzai irányzat egyik alapítója. Az irányzat neve az első három mester illetve a Daitokudzsi kolostor nevét rejti. Nampó Dzsómjó (1235-1308) volt az első mester, akire az első szótag utal, mert Daió Kokusinak nevezték halála után. Tó szótag a Daitó Kokusi címre, és a Daitokudzsi kolostorra, vagyis Súhó Mjócsó nevére, és a vége tanítványára, Kanzan Egenre (1277-1360). A Daitokudzsi kolostor egy olyan folyamat részeként nyert állami jelentőséget, hogy az új szamuráj hatalom érdeke az volt, hogy a császárokat még fiatalon kinevezzék, és mielőtt érdemben uralkodhatnának, szerzetesként visszavonuljanak. Ebből a rendszerből úgy tört ki Hanazono császár, hogy komoly szerzetesi tanulmányaival ténylegesen megvalósította Buddha tanításait. Mesterét Súhó Mjócsóban, a koldusként élő szerzetesben találta meg. A meditáció és a megvilágosodás gyakorlatát hangsúlyozó mester a szerzetesi szabályzatban megengedte szerzeteseinek hogy az indiai eredetű szigorú szabályok ellenére délután is elfogyasszanak egy kis ételt „orvosság” gyanánt. Halálakor, viszont saját sérült lábát eltörte, hogy utolsó meditációját az előírásoknak megfelelően teljes lótuszülésben végezhesse.

    Ezen a napon világosodott meg, 1935-ben Jaeko Ivaszaki (Yaeko Iwasaki, 1911-1935), Sódó Harada rósi világi tanítványa, Kamakurában. Megvilágosodásával kapcsolatos leveleit, mestere kommentárjaival Philip Kapleau Three Pillars of Zen című könyvében olvashatjuk (269-289. o.)

    Tibeti naptár szerint 11.4.: Szélzászlók kifüggesztésére nem alkalmas nap.

  • December 24.

    Tibeti naptár szerint 11.6.: A kilenc kedvezőtlen előjel együttállása 15:48-tól 24 órán át.

  • December 25.

    Tibeti naptár szerint 11.7.: A 10 szerencsés előjel együttállása, 15:48-tól 24 órán át.

  • December 26.

    Tibeti naptár szerint 11.8.: Gyógyító Buddha és Tára napja. A nyolc mahájána fogadalom napja.

  • December 28.

    Ezen a napon kapta meg az ausztráliai születésű zen tanító, John Tarrant, a Pacific Zen Institute alapítója a Dharma-átadását Robert Aitken-től, Hawaiion, 1988-ban.
    Pszichológiából doktorált a San Francisco-i Saybrook Institute számára a kóanokkal elért megvilágosodás mintázatairól írt. Tarrant először a koreai Szung Szán mesternél tanult, majd ő lett Robert B. Aitken első Dharma-örököse.

    Domang Jangtang rinpocse (1930-2016) születésnapja (Nyugati naptár szerint: 1930. január 10.)
    Két mester megtestesülését is felismerték benne: Dordzse Decsen Lingpa kincsfeltáró jógit a Domang kolostorból és Lhacün Namkha Csikmét. 1959-ben rinpocsét elfogták és 22 évet töltött börtönben. Amikor 1981-ben kiszabadult, visszatért szülőföldjére. Kolostorát a földdel tették egyenlővé. Engedélyt kapott, hogy Szikkimbe utazzon, ahonnan nem tért már vissza Kínába. Penor, Dilgó Khjence és  Dodrupcsen rinpocsék tanították, illetve 2010-2011-ben ő maga adott Rincsen terdzö beavatásokat, Kaliforniában, Gyatrül rinpocse kérésére. Tudata Indiában hagyta el a testét, Hyderabadban.

    Tibeti naptár szerint 11.10.: Guru-púdzsa, ganacsakra-púdzsa. Dordzse Drolö (Guru Rinpocse) emléknapja.

  • December 29.

    Szönam Cemo lopön (1142-1182) emléknapja.
    A szakja rend egyik legnagyobb tudósa, Csapa Csökji Szenge (1109-1169) tanítványa volt. Leghíresebb munkája magyarázat Sántidéva: A bódhiszattva életútja című művéhez.
    Könyvtárunkban egy másik fontos műve, rendjének későbbi magyarázataival együtt angolra lefordított műve is megtalálható: The Yogini’s Eye címmel egy teljes bevezetést ad a buddhista tantrák rendszerébe. (Bloomington, Xlibris 2012).

  • December 31.

    Kjabdzse Taklung Cetrül rinpocse (1926-2015. december 23.) Személynevén Sedrub Trinle Nyingdzse Szangpó 2012-től haláláig a nyingma rend egészének a képviselője volt. (Ezt a tisztséget először Düdzsom rinpocse töltötte be, amikor a tibeti emigrációban szükségessé vált a rendek külön érdekeinek a megjelenítése is.) Rinpocse Ngok Csöku Dordzse reinkarnációja volt. Az emigrációban Szimlában, Ladakhban és Kásmírban tanított. Hamvasztására csak ebben az évben, 2017-ben, október 19-én került sor a Thubten Dordzse Drak kolostorban. A kolostor újjáépítésének a projektjéről itt lehet olvasni.
    Halálakor a Dalai láma is megemlékezett róla Byalkuppéban tartott szokásos lamrim-tanításán. Taklung rinpocse 20 éves kora óta minden reggel felkelt három órakor, hogy elvégezze a szükséges meditációit, szertartásait. Halála napján felkelt egy órakor, és a szertartások után életét meditációval fejezte be.

    765-ben, halála után öt vagy hét évvel, ezen a napon helyezték el Senhui (菏泽神會/神会, j.: Kataku Dzsinne 684-758) koporsóját Kínában, az emlékére emelt sztúpa belsejében, Longmenben. A csan mester Huineng (惠能 638-713) tanítványa volt. Folyamatosan vitába szállt az ún. Északi Zen Iskola követőivel, főként Senhuival. Iskolája, a 945-ös nagy buddhista üldözéssel Kínából kihalt.

    1382-ben ezen a napon távozott a létforgatagból Daigaku rinzai zen mester (1299-1382), Kamakurában.
    Az Enkakudzsi kolostor 46. apátja még halála előtt is tanított. Namerikava Maszumicu nevű szamuráj tanítványával kapcsolatos történetét a Szamuráj zen című műben a könyvtárunkban is megtalálhatják az olvasók. (Shaw, Scott, Lunarimpex, 2000.)