VIRTUÁLIS OLVASÓTEREM

BUDDHISTA KALENDÁRIUM

Június

  • Június 1.

    Sákjamuni Buddha születésnapja (pl. a szakja hagyomány külön megünnepli)

  • Június 2.

    Kencsen Ngavang Csödrak (1572-1641) emléknapja.
    A szakja rend tudós nagy mestere, akit a maga korában olyan szinten elismertek, hogy hét évre még egy másik rend kolostorának a vezetésével is megbíztak.
    Életéről angolul .

  • Június 6.

    Kangsár Kencsen Dampa láma emléknapja.
    Kangsár rinpocse 1959 körül tűnt el, miután mindenkit arra emlékeztetett, hogy a régi Tibetnek, a tibeti kultúrának vége, alkalmazkodni kell a változásokhoz. Leghíresebb tanítványai: Csögyam Trungpa, Khencsen Thrangu rinpocse, Desug rinpocse.

    Életéről olvashatunk
    Csögyam Trungpa: Tibetben születtem című önéletrajzában, illetve
    Diana Mukpo: Életem Csögyam Trungpával című könyvében.

  • Június 7.

    John Blofeld (1913-1987), író, fordító, zen gyakorló ezen a napon halt meg Thaiföld fővárosában, 1987-ben. Könyvtárunkban többek között a következő művei találhatók:
    The Chinese Art of Tea; Bodhisattva of Compassion, illetve fordítása Buddha Kínában kiemelt szerepet játszó beszédéből:
    The Sutra of 42 sections and two other scriptures of the Mahayana School.

    Nishida Kitaro (1870-1945), tudós, filozófus és zen gyakorló, az Amerikában tanító Szuzuki Daiszecu (angolosan: „D. T. Suzuki”) barátja, a Kijotói Iskola egyik meghatározó egyénisége. Ezen a napon halt meg Japánban. Magyarul az Athenaeum filozófiai folyóirat 1994-es, a „semmi helye” című tematikus számában olvashatunk róla.

    Künszig Samar rinpocse (1952-2014) emléknapja. A közelmúltban hunyt el váratlanul, a kagyü irányzat, a Karmapa mellett egyik legfőbb vezetője. Hagyományosan a samarpák („piros kalap”) feladata a karmapák újramegtestesüléseinek a felkutatása, és fordítva is, ha egy samarpa megy el előbb, a karmapák keresik meg a reinkarnációját.

  • Június 8.

    Asóka király fia, a megvilágosodott arhat, Mahinda, ezen a napon mutatta be Buddha tanításait Srí Lankán, az i. e. 3. században.

  • Június 9.

    Buddha születésének, megvilágosodásának és távozásának az emléknapja. (Ez a théraváda Vészakh-nak megfelelő ünnep, amelyet ebben az évben Délkelet-Ázsiában egy hónappal korábban ünnepelnek, mint a tibetiek.)

    Buddha életéről magyar nyelven a következő művek találhatók a könyvtárunkban:
    Asvaghósa: Buddha élete (Buddhacsarita). Budapest, Terebess Kiadó, 1999. (A Terebess.hu oldalon online is hozzáférhető).
    Buddha élete. Tibetiből fordította és írta Kuzder Rita; ill. Gantugs. Budapest: Média, 2004. [Gyerekeknek szóló képes kiadvány.]
    Hope, Jane: A Buddha másképp [az illusztrációkat kész., képek: Borin Van Loon. Budapest, Edge 2000, 2006. [Felnőtteknek szóló képregényszerű kiadvány.]
    Komatsu Chiko: A békéhez vezető út : Buddha élete és tanítása. [Budapest], Szenzár, 2000 (Első kiadás: 1999.)
    Kőrösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanításai. Kolozsvár, Kriterion, 2009. (Több kiadás is!)
    Schmidt József: Buddha élete, tana, egyháza. Budapest, Kazinczy, 1920. (Több kiadás és reprint. Címváltozat: Ázsia világossága.)
    Téchy Olivér: Buddha. Budapest, Gondolat, 1986
    Vankó Gergely: Sákjamuni : a történelmi Buddha élete és tanítása. Budapest, BioTre Bt., 2006.

  • Június 12.

    Patrül rinpocse (1808-1887)
    A híres dzogcsen mester műveiből Magyarországon Ngavang láma adott, többek között főiskolánkon is tanításokat Csöpel láma tolmácsolásában. Legismertebb munkája a Tökéletes tanítóm szavai címmel várható magyarul 2017-ben év végén, Pressing Lajos fordításában. Az eredeti címével is emlegetik a világhálón, mivel szinte lefordíthatatlanul sok jelentésű: Künszang lame sellung. Künszang Szamantabhadra buddha és bódhiszattva tibeti neve. Jelentése: mindenütt / mindenben jó. Egyúttal Patrül rinpocse mesterének („láma”) személyneve is. A „sellung” nem egyszerűen „szavakat” jelent, hanem a hiteles, eredeti tanítás jelzője is. A „sel” tiszteleti kifejezés az „arc” „száj” szóra, és arra utal, hogy nem olvastuk, nem mástól, hanem magától a mestertől hallottuk. Maga mondta a saját szájával, és a saját fülünkkel hallottuk. Lung az a szóbeli és írásbeli hagyomány, amely Buddha tanítását közvetíti a mindenkori aktuális hallgatóságának. Feladata, hogy a mester szavait és azok jelentését változtatás nélkül megőrizze, azokhoz ne tegyen hozzá semmit, de ne is vegyen el belőlük.
    Ráadásul ez a mű hosszú címének csak ez egyik része, amely még összetettebb. Egyszerre utal a dzogcsen buddhizmuson is túlmutató megközelítésére, és arra, hogy ez a mű ennek a hagyománynak az egyik fontos gyakorlatát csak előkészíti.
    Patrül rinpocse neve helyesen Peltrül lenne. A „pel” ragyogást, dicsfényt jelent, a „trül” ennek a kiáradását, kivetülését. A kettő együtt jelenthet „dicső megtestesülést” is, de utalhat a Hévadzsra-tantrára is.

    Nyala Pema Düdül (1816-1872) emléknapja.
    A 19. századi mester a Kalszang kolostor alapítója. A nyingma hagyomány szerint ebben a szerencsés korban ezer buddha jelenik meg. Nekik szentelte ezt a kolostort. Tanítványait mindig arra buzdította, hogy ne tapadjanak a világi dolgokhoz, és gyakorlataikban váljanak eggyé Padmaszambhava mesterrel, aki Tibetbe hozta Buddha tanításait. Amikor a szivárványtest jeleit mutatva eltávozott testéből, Patrül rinpocse ezt írta Dzsamjang Khjence Vangpónak, a rime mozgalom vezéralakjának: „Dodrupcsen mester nyolc évesen Sántidéva bódhiszattva életútjának tanításait adta tovább. Nyala Pema Düdül pedig megvalósította a szivárványtestet. Nincs még veszve Buddha tanítása Tibetben!”

    A szivárványtestről angolul Namkhai Norbu rinpocse könyvéből tájékozódhatnak olvasóink:
    Rainbow body. Ebben Togden Ugyen Tendzin mester élettörténetét meséli el. (Berkeley, Calif. : North Atlantic Books; Arcidosso, Italy: Shang Shung Publ., 2012)

    Magyarul Urgyen (Vaszi Sándor) könyvéből:
    Szivárványtest: a mahamudra és a dzogcsen egysége. (Budapest, Samadhi Kiadó 2017).

  • Június 14.

    Kavabata Jaszunari (Kawabata Yasunari 1899-1972).
    Író, zen gyakorló, aki 1968-ban kapott Nobel-díjat. A díj átvételekor tartott beszédében a szótó zen irányzat két mesterét idézte, Rjókant és Dógent. Akkoriban Rjókan még nem volt olyan közismert, és rendjének alapító mesterét sem ismerték még olyan költőként, mint Kavabata emlegette.
    Könyvtárunkban két regénye található: „Hóország” és „A tó.”

  • Június 17.

    Virúpa mahásziddha (837-909) megvilágosodásának az emléknapja.
    A híres, különleges életmódot folytató, és a Dharma magas szintű megvalósítását elért mesterek, a mahásziddhák életéről, magyarul Soós Sándor könyvéből, „A nyolcvannégy mahásziddha legendájá”-ból tájékozódhatnak a magyar olvasók. (Második kiadása 2016-ban jelent meg.)

  • Június 18.

    Dzongszár Dzsamjang Khjence rinpocse születésnapja (1961-).
    Ő alapította az ELTE-épületében lévő Buddhizmuskutató Intézetet. A rime mozgalom alapítójának, Dzsamjang Khjence Vangpónak a fő reinkarnációs vonalán a harmadik megtestesülés. Elődjének, a második Dzongszár Khjencének, Csökji Lodrönek is ebben a hónapban, június 29-én van az emléknapja.

    Dzongszár Khjence rinpocse a híres filmrendező, Bernardo Bertolucci mellet végzett filmrendező szakon. Filmjei Khjence Norbu néven jelentek meg: A kupa (The Cup) amelyet a magyar mozikban Isteni játék címmel forgalmaztak. Az 1999-ben bemutatott film, az első bhutáni filmként debütált a Cannes-i filmfesztiválon.
    2003-ban egy játékfilmet rendezett, „Utazók és mágusok” címmel (Travellers and magicians).
    2013-ban Vara: egy áldás indiai témában, és 2016-ban ismét Bhután belső világát mutatja be a Hema-hema: énekelj nekem egy dalt, amíg várok című játékfilmjében.
    A Bernardo Bertolucci rendezésében elkészült, A kis Buddha című filmnek a tanácsadója volt, így szerepelhetett a filmben Szögyal rinpocse is, aki Dzongszár Khjence rinpocse egyik nevelője volt, hiszen őt meg az előző Dzongszár Khjence tanította. Ennek a közreműködésnek köszönhető az is, hogy a film szövegkönyve (McGill, Gordon: A kis Buddha. Budapest, Lord Könyvkiadó, cop. 1994) mellé megjelent egy antológia Buddha tanításaiból, amely a film kapcsán buddhizmussal ismerkedőket segíti elmélyültebben megismerkedni Buddha tanításaiban. (Entering the Stream – An Introduction to : The Buddha & His Teachings. Rider Books, 1994.)

    Dzongszár Dzsamjang Khjence / Khjence Norbu Facebook-oldalai:
    https://www.facebook.com/djkhyentse/?fref=ts
    https://www.facebook.com/fwuldjk/?nr

  • Június 19.

    Drikung Kjobpa Dzsigten Szumgön (1143-1217) a zalaszántói békesztúpa szerzeteseinek a hagyományvonalát alapította, a drikung kagyüt. Névadó kolostorát 1179-ben avatta fel. Amikor Phagmo Drukpa utódjának jelölte, még nem volt szerzetes. Kiválóságában azonban, a legenda szerint az ötszáz nagy tudású szerzetes tanítvány fölé emelkedett. Kortársa volt az első karmapa, Düszum Khjenpa, aki szintén elismerte, mint a Gampópától származó kagyü hagyományok önálló irányzatának a vezetőjét. Legendás élettörténete részletesen olvasható a zalaszántói sztúpa hivatalos honlapján.

    Ngorcsen Künga Szangpo (1382-1456) emléknapja. A szakja hagyományon belül külön iskolát képez a Künga Szangpó által 1430-ban alapított Ngor kolostor. Alapítója híres tudós, befolyásos mester volt. Két leghíresebb tanítványa, Sákja Csokden és Gorampa Szönam Szenge, akik egyedi filozófiai megközelítései Indiában is megállták volna a helyüket, és a mai napig tudományos kutatások tárgyát képezik.
    Tanításaiból magyarul az Elszakadás a négy ragaszkodástól magyarázatai olvashatók, amely először a rend vezetőjének, Szakja Trizinnek első magyarországi látogatása alkalmával jelent meg 1998-ban.
    A mester képe
    Élettörténete részletesebben az Életrajzok Kincsestárában (Treasury of Lives)

    Robert Aitken, teljes nevén Robert Baker Dairyu Chotan Aitken Rōshi (1917. június 19. – 2010. augusztus 5.) születésnapja. Zen tanítóként a honolului Gyémánt Közösség (Diamond Sangha) alapítója volt 1959-ben, Ausztrália első zen mestere. Harada Jaszutani tanítványa a Hawaii Egyetemen és a Kalifornia Egyetemen tanult. Philadelphiában született, de öt éves korától Hawaii szigetén éltek. A negyvenes években Guam szigetén polgári alkalmazottként dolgozott a háborús előkészületekben, ezért a japánok a második világháború idejére internálták. Így találkozott 1944-ben Kobe városában Reginald Horace Blyth, híres tudóssal, akivel sokat beszélgetett. A háború után fejezte be egyetemi tanulmányait, az alapokat angol irodalom szakon, a mesterképzést pedig japán szakon. Jamada Kóun (Koun Yamada) 1985-ben hatalmazta fel a zen hagyományai szerint a tanításra. Ekkor világi gyakorló fogadalmakat tett, hiszen egész életében a társadalmi igazságtalanság ellen küzdött, többek között a homoszexuálisok, a nők, a Hawaii sziget őslakóinak a jogaiért, az egyik alapító tagja a Buddhista Békeszövetségnek (Buddhist Peace Fellowship). Már a negyvenes évek végén találkozott Nyógen Szenzakival, akitől Los Angelesben tanult. Ebben az időben, társadalmi tevékenysége és baloldali elkötelezettsége miatt az FBI folytatott ellene vizsgálatot. Szenzaki javaslatára Japánba utazott a haikukat és a zent tanulmányozni. Kamakurában bejárt az Engaku-dzsi templom reggeli meditációira. Nem sokkal ez után találkozott Nakagava Szóennel, aki arra bátorította, hogy maradjon a Rjútakudzsi templomban hét hónapig. Sajnos egy vérhas járvány miatt vissza kellett térnie Hawaii szigetére. Ez után, 1957-ben házasodott össze Anne Hopkins-szal, aki élete végéig társa maradt. Együtt alapították a Gyémánt Közösséget, a Koko-an zen meditációs teremben gyakorló közösség megerősítésére. Ebben az évben találkozott először Hakuun Jaszutanival. (A mester könyvtárunkban olvasható megtalálható könyve: Flowers fall. A commentary on Dōgen’s Genjōkōan. Boston, London, Shambhala 1996.)
    A közösség megerősödésével dél-amerikai, ausztráliai, új-zélandi, valamint más európai és amerikai csoportok is kapcsolódtak hozzájuk, azért, hogy a világi emberek számára is elérhetővé váljon a hagyományos japán kolostorok zen meditációs gyakorlata. Aitken 1961-ben Hakuun Jaszutani mesterhez utazott, azért is, hogy befejezze tanulmányait Szóennel. A Kelet-Nyugat Központban és a Hawaii Egyetemen dolgozott 1969-ig, amikor feleségével Mauira költöztek, ahol megalapították az ottani zen gyakorló központot, Haiku Pauwelában. A Gyémánt Közösség vezetőjének odahívták Kóun Jamada rósit, aki 1971-től látta el ezt a szerepet. Tőle kapott a mester tanítói engedélyt 1974-ben. De teljes felhatalmazást csak 1985-ben.
    Aitken egész életében aktívan kiállt a különböző embercsoportok jogaiért és harcolt az erőszak ellen: a negyvenes években az atomkísérletek ellen, később a vietnami háború ellen, a fegyverkezési verseny ellen, egyik első szószólója volt a mélyökológiának, kiállt a nemek közötti egyenlőségért. Az ilyen problémák megoldására tett aktívabb próbálkozások érdekében hozta létre a Buddhista Béke Társaságot.

    Művei könyvtárunkban:
    Holló zen mester: egy bölcs madár mondásai és cselekedetei. Összeáll. és jegyzetekkel ell. Robert Aitken ; ill. Jennifer Rain Crosby ; [ford. … Edelényi Gyula] Budapest, Fót : Lunarimpex, 2010.
    A Zen Wave. Basho’s Haiku & Zen. Weatherhill, 2000.

    Han Jong-un (Dharma-név: 한용운 韓龍雲Han Yong-woon, 1879. július 12.-1944. május 9.) Írói álneve Manhae (萬海 / 卍海Manhae). Születési neve: Han Jucson (한유천 韓裕天Han Yuch’ŏn) Szerzetesi neve: Pongvan (한봉완 奉玩 Bongwan). Koreai buddhista szerzetes, aki buddhizmust megújító tevékenysége mellett ismert költő is volt.
    Jucsonban született, (Chungcheongnam-do, Hongseong). Gyerekkorában, mint a többiek is, a kínai klasszikusokat tanulmányozta. Dharma nevét 1905-ben kapta. Így szerzetessége egyidejű a második világháború végéig tartó japán megszálló törekvésekkel szemben fellépő szellemi ellenállással. A koreai emberek összefogtak, hogy megőrizzék önállóságukat és szabadságukat. Elvonultan élt egy Osze nevű helyen, a Pekdam templom mellett, már 1896-tól. Itt tanulmányozta a buddhista klasszikusok mellett a modern gondolkodókat is. A csogye rendben történt felavatása után három évvel, 1908-ban utazott Japánba, hogy fél évig a buddhista és keleti filozófiákat tanulmányozza., miközben sorra látogatta a japán buddhista templomokat. Aláírását ott találjuk 1919-ben a Koreai Függetlenségi Nyilatkozaton.
    Íróként a társadalmi viszonyokról beszélt, a szellemi és szociális egyenjogúságról, egyenlőségről. Elősegítette az erőszakmentességre és a passzív ellenállásra épülő küzdelmet Korea függetlenségéért.  (Pl.: Nimui Chimmuk 님의 침묵, 1926.) Költészetében viszont a nacionalizmus keveredik a szerelemmel.
    1913-ban megjelent egy munkája, a „Koreai buddhizmus helyreállítása” címmel (Joseonbulgyo-yusimlon) Ebben kritizálta a korabeli buddhizmus elzárkózó politikáját, mert szerinte a mai világ problémáinak megoldásában nagyon sokat segíthetne Buddha tanítása. Ezek mellett az eszmék mellett ő egész életében kitartott, de a több évszázados történelmi előzmények miatt nehéz dolga volt. Koreában ugyanis, amikor a buddhizmus és a politikai hatalom összefonódott, száműzték a fővárosból a szerzeteseket, és megtiltották, hogy politikával foglalkozzanak. Az „Teljes tudat” (Yusim) című könyvét 1918-ban adta közre. Ebben a fiatalokat szólította meg, hogy milyen fontos lenne, ha a megvilágosodásra törekednének.
    A függetlenségi nyilatkozat aláírásában fontos szerepet játszott Chae Linnel együtt, amiért három évre börtönbe zárták. Az 1919. március elsején tiltakozók közül ő kapta a legszigorúbb büntetést: hét év börtönt, amelyből végül csak 3 évet töltött le. Ebben az évben, a koreai felkelésnek nagyon sok áldozata volt. Manhae a börtönben átélt kínzások ellenére is, mint egy válaszul az ellene lefolytatott vizsgálatra, nyomozásra, folytatta a küzdelmet: „Érvek Korea függetlensége mellett” (Joseondoglib-i-yuseo). Szabadulása után országos előadóesten buzdította a fiatalságot. Így 1924-ben ő lett az elnöke a Buddhista Fiatalok Gyűlésének.
    A Nim-ui Chimmuk kötet verseit még az előző években írta, a Pektam templomban. Ezek a versek, többi művével ellentétben felkeltették a kortárs kritikusok és gondolkodók érdeklődését, regényeivel együtt: Sötét szél (Heukpung), Megbánás (Huhoe), Szerencsétlen (Park Myeong).

    Szeretete minden iránt egyformán lángolt, erről beszél hosszú lélegzetű soraival Rabindranath Tagore, a nagy bengáli költő költeményeinek a mintájára írott „Nem tudom” című verse:

    Kinek a léptei ezek a szélcsendben némán, függőleges vonalat rajzolva lehulló paulownia levelek?
    Kinek az arca ez a sivár esők után nyugati szelek kergette sötét felhők közül kikandikáló kéklő égdarab?
    Kinek a lélegzete ez a régi tornyot körüllengő, megnevezhetetlen illat, amely a virágtalan erdő mélyi moha közt született?
    Kinek a dala ez, a szikláknak csapódó, vastag sugárban ömlő szélhajtotta áradat?
    Kinek a verse ez az elmúló napot feldíszítő félhomály, amely lótuszlábával a határtalan tengerbe tapos, és jáde kezeivel cirógatja az tág eget?
    A zsarátnok olajat kap megint. Ó, azokra az éjszakákra, amelyeken ezzel a törkény lámpással, szívem olthatatlan lángjával végigvirrasztom.

    Versei angol fordításban:
    Younghill Kang & Frances Keely, Meditations of the Lover, Yonsei University 1970
    Jaihiun Kim, Love’s Silence and other poems, Vancouver B.C. 1999
    Francisca Cho, “Everything Yearned For: Manhae’s Poems of Love and Longing”, Wisdom Publications 2005

  • Június 20.

    Szuzuki Sunrjú (Shunryu Suzuki 1904-1971) ezen a napon érkezett meg 1959-ben Japánból Amerikába, közelebbről San Francisco városába. Itt alapította meg San Francisco Zen Központot, amely a mai napig működik. Az 1970-ben az Egyesült Államokba érkezett Csögyam Trungpa rinpocse Szuzuki mester iskoláját találta szinte az egyetlen, a gyakorlatban is jól működő mahájána iskolának. A zen mester 1971-es haláláig aktívan segítették egymás munkáját, noha külsőségeiben a tibeti buddhizmus elég messzire esik a zen formális gyakorlásától.

    Könyvtárunkban található magyar nyelvű könyvei:
    Suzuki, Shunryū: A zen szellem, az örök kezdők szelleme.[Halasy Sándor ford.] Budapest, Buddhista Misszió, 1987.
    Új fordításban:
    Zen szellem, a kezdő szellem : rögtönzött beszédek a zen meditációról. [ford. Boros Dókó László]. Budapest, Filosz, 2002
    Tisztán ragyogó forrás: zen tanítások a Szandókairól. [ford. Fábián Gábor]. Budapest, Filosz, 2010

  • Június 23.

    Heze Senhui (菏泽神会 japán olvasatban Kataku Dzsinne, magyarosan: Hoci Senhuj 684-758)- Zen mester, Huineng taíntványa. A csan / zen buddhizmus déli irányzatának vezetője, Huineng utóda. Tevékenységének köszönhető, hogy a Bódhidharma alapította csan irányzat, amelyet addig a Lankávatára szútra iskolájának neveztek, egy másik mahájána Buddha-beszédet, a Gyémánt szútrát helyezte a középpontba. Az ő életében született Huinengnek, a hatodik Kínában megvilágosodott zen nagymester életéről szóló írás, amelyet magyarul a „Hatodik pátriárka szútrája” címen fordítottak le, még a régi Buddhista Misszió belső kiadványai között jelent meg.
    Senhuj nevéhez fűződik az Északi- és a Déli Csan irányzat szembeállítása. Ő támadta az Északi Iskolát a fokozatos megvilágosodás tanításai miatt, mivel szerinte a csan eredeti útja az a „közvetlen-„ vagy „hirtelen megvilágosodás,” amelyet ő képviselt.
    Magának a mesternek az átadási láncolata, a „Hoci-vonal” (菏泽宗) az 845-ös nagy buddhista-üldözéssel kihalt. Utolsó mestere Kuifeng Congmi volt (圭峰宗密Guifeng Zongmi, japán olvasatban: Keihó Sómicu).

    Dzsu Mipham rinpocse (1846-1912) emléknapja. A rime mozgalom nagy alakja nagyon sokoldalú mester volt. Családjával, a Dzsu nemzetséggel kapcsolódott a bön hagyományokhoz is, amelyeket akkor még nagyon sokan nem fogadtak el, a buddhizmussal egyenrangú átadási vonalként, gyakorlatként. A csomójóslással és a szélzászlókkal kapcsolatos művei ezekből a tanításokból tettek néhányat ismertebbé. Anyai ágon a Mukpo nemzetséghez kapcsolódott, amely talán megmagyarázza, hogy a tudós mesterek között miért foglalkozott annyit a Geszár királyról szóló hősi énekekkel és a tibeti népek szokásaival is.
    Mipham orvosként is tevékenykedett. Saját bevallása szerint ő maga csak egy szerény gyakorló volt, aki időnként tanításokat adott. A folyamatos gyakorlásnak olyan sok „szünete” is volt, hogy a mai napig gyűjtik az egész történelmi tibet területén szétszórt műveit.
    Korának sok mesterétől kapott útmutatásokat, és ezeket mind adta is tovább, például Peltrül („Patrul”) rinpocsétől a bódhiszattva úttal kapcsolatosakat. Ennek kapcsán bizonyos, addig elhallgatott, „betiltott” filozófiai nézeteknek is hangot adott, ami miatt a dalai láma rendjéhez tartozó gelug tudósok sokat támadták. Kevés volt méltó a válaszra, de ezek közül Pari Rabszellel annyit leveleztek, hogy a látásmódjaik közötti különbségek ellenére összebarátkoztak. (Esetükből írt doktori értekezést, Markus Viehbeck Bécsben, amelyet 2012-ben védett meg, és letölthető a bécsi egyetem honlapjáról
    Egy alkalommal, a polgárháborús körülmények miatt egy gelug kolostorba tudtak nagybátyjával behúzódni, ahol érdeklődve vett részt az előadásokon és a gyakorlatokon. Ennek hatására, írt egy művet, amely a 13. századi szakja tudós, Szakja pandita Künga Gyelcen művét idézi: A bölcsesség kapuja (mkha’ pa’i ‘jug pa’i sgo), de tartalmában egy olyan képzési alternatívát kíván, amelyben a gelug kolostorok hét-kilenc éves alapképzése helyett egy-két év alatt el tudnának jutni szerzetesek és világiak, hogy önállóan olvassanak buddhista szövegeket.
    Idős korában ő fedezte fel Dilgó Khjence rinpocsét is, ami azért sem volt nehéz, mert a másik nagyon fontos Khjence-reinkarnáció uralkodó családja Mipham rinpocse egyik fő támogatója volt, elvonuló háza nem messze volt a család székhelyétől.
    Mipham rinpocse bölcsességét szinte mindegyik tibeti rend egyformán méltatja.

    Könyvtárunkban a tibeti összegyűjtött művek digitális kiadásán túl, angol nyelven megtalálható művei:
    Gateway to knowledge : the treatise entitled the gate for entering the way of a Pandita / Mkhas pa’i tshul la jug pa’i sgo zhes bya ba’i bstan bcos bzhugs so (tibeti / angol nyelven). (Transl. from the Tibetan by James Gentry & Erik Pema Kunsang) Kathmandu : Rangung Yeshe, 2002- )
    Introduction to the Middle Way : Chandrakirti’s Madhyamakavatara with / Chandrakirti (Boston, Shambala, 2002.)
    Luminous essence : A guide to the Guhyagarbha Tantra (New York : Snow Lion Publications, 2009.)
    Golden zephyr : A letter to a friend, bShes-pa’i spring-yig (Suhrllekha) / Nagarjuna. The garland of white lotus flowers: a commentary on Nagarjuna’s ‘A lettet to a friend” bShes-spring gi mchan-‘grel pad-ma-dkar-po’i phreng-ba / Mi-pham ‘jam-dbyangs rnam-rgyal rgya-mtsho / translated from Tibetan and annotated by Leslie Kawamura. (Berkeley : Dharma Publishing, 1975.)

  • Június 24.

    Dzogcsen Pönlop rinpocse születésnapja. A hetedik Dzogcsen Pönlop rinpocse, született Karma Szungrab Ngedön Tenpa Gyelcen 1965-ben született a Rumtek kolostornál, Szikkimben. Közvetlenül a születése után ismerte fel benne a 16. Karmapa az újra megtestesülést. A New York állambeli Columbia Egyetemen tanult, így jól beszél angolul. 1980 óta utazgat tanítóként a nyugati világban. Gyakran kísérte el a 16. Karmapát.
    Nálabódhiban 1997-ben alapított egy oktatási központot, amely mára egy nemzetközi hálózat központjává nőtte ki magát. 2001-től Seattle lett a központja növekvő Dharma-tanítói tevékenységének. Innen szervezi a Nálabódhi, a Nittartha Internatioal és a Nitartha Institute for Higher Buddhist Studies munkáját. Tíznél több alkalommal tanított Szögyal rinpocse európai központjaiban.

    Művei:
    Emotional Rescue (Tarcher 2016)
    Rebel Buddha (Boston: Shambhala, 2010)
    Great Perfection: Outer and Inner Preliminaries, Introduction (Ithaca: Snow Lion Publications, 2007)
    Penetrating Wisdom: The Aspiration of Samantabhadra, (Ithaca: Snow Lion Publications, 2006)
    Wild Awakening: The Heart of Mahamudra & Dzogchen (Boston: Shambhala, 2004)
    Profound View, Fearless Path: The Bodhisattva Vow (Siddhi Publications, 2000)
    Turning Towards Liberation, The Four Reminders (Siddhi Publications, 2000)
    Entering the Path (Siddhi Publications, 2000)
    Mind Beyond Death (Ithaca: Snow Lion Publications, 2006) [Ez könyvtárunkban is megtalálható!]

    Dzogcsen Pönlop rinpocse hivatalos honlapja
    A Nálandabódhi honlapja
    A Nitartha International oldala
    A Nitartha Főiskola oldala

  • Június 25.

    Tercsen Csokgyur Lingpa (1829-1870) emléknapja. A nagy kincsfeltáró Csokgyur Decsen Lingpa (mchog gyur bde chen gling pa) a régi tibeti uralkodóház sarjának, Murub Cenpónak a megtestesülése, Kham tartományban, Nangcsen helységben született. Dzsamjang Khjence Vangpónak, a rime mozgalom alapítójának és a Nagy Dzsamgön Kongtrül rinpocsének, Lödro Tajének volt a kortársa. Neki is hét különleges gyakorlathoz volt meg a felhatalmazása (zab pa skor bdun). Az általa feltárt szellemi kincsek gyűjteményét Csokling terszárnak nevezték el, „Csokgyur Lingpa új kincsei”-nek. Fontosságát az is mutatta, hogy testének, beszédének és tudatának külön központjai voltak. Tudatának a székhelye a Mingdröl Norbu Ling kolostor volt Netenben, testének a székhelye a híres Karma Gön kolosotor volt, és beszédének a központja a Kela kolostorban, a Wutajsan (Rivocse) hegy közelében volt.
    Feltárt kincsei közül az egyik Padmaszambhava által elrejtett kincs van meg könyvtárunkban angol fordításban: The Light of Wisdom : Lamrim Yeshe Nyingpo (Boston : Shambhala Publications, Inc., 1995)

    A Csokgyur  Lingpáról és a kincsfeltárókról a következő könyveinkben olvashat az érdeklődő:
    Cevang Döngyel khenpó rinpocse: A félelem nélküli elpusztíthatatlan bölcsesség fénye. (Budapest, Satori Bt., 2010.)
    Angolul:
    Dudjom Rinpoche, The Nyingma School of Tibetan Buddhism, Its Fundamentals and History, trans. and ed. Gyurme Dorje (Boston: Wisdom, 1991), vol.1 pp.841-848.
    Nyoshul Khenpo, A Marvelous Garland of Rare Gems: Biographies of Masters of Awareness in the Dzogchen Lineage (Junction City: Padma Publications, 2005), pages 431-435.
    Thondup Rinpoche, Tulku: Hidden Teachings of Tibet. An Explanation of the Terma Tradition. (Boston, Wisdom, 1997.)

    Online: Treasury of Lives
    Művei a Lotsawa House oldalán [angol, spanyol, német, holland, francia, olasz és tibeti e-book formátumban (pdf, epub, html)]
    Munkásságával és a vele kapcsolatos ábrázolások a Himalayanart oldalán
    Tibeti bibliográfiája a TBRC oldalán

  • Június 26.

    Urgyen Trinle Dordzse születésnapja. Jelenleg a tibeti világot, beleértve a tibeti buddhizmust gyakorló nyugatiakat is, részben megosztja, hogy a kagyü irányzatnak két vezetője is van. Sokan mindkettőjüket elfogadják, mások csak egyiküket. Urgyen Trinle Dordzse él Dharamszalában, és többségében a Kínban, Indiában élő karma-kagyü irányzat hagyománya szerint gyakorló tibetiek tartják rendjük vezetőjének.

    A kérdésről:
    Lehnert, Tomek: Szélhámos szerzetesek: a karma kagyü háború krónikája. (Gyémánt Út Buddhista Közösség, Budapest, 2004.)
    Naher, Gaby: A sárkánnyal harcoló : Őszentsége a 17. Karmapa Láma. (Trivium, Budapest 2005)

    Urgyen Trinle első tanításai a 37 bódhiszattva gyakorlatról szóltak. Ezt még a kilencvenes években feldolgozta egy hallgatónk, Kőrösi Ilona a szakdolgozatában. A tanítás tibeti szövege szabadon letölthető a következő tibeti e-könyv oldalról

  • Június 29.

    Dzsamjang Khjence Csökji Lodrö (1893-1959) vagy másik nevén Dzongszár Khjence Csökji Lodrö emléknapja. A tibeti buddhista irányzatokat összefogó, részrehajlástól mentes hagyomány alapító mesterének fő megtestesülése távozott, már Indiában, a tibeti holdnaptár szerint ezen a napon.
    Haláláról olvashatunk magyarul Szögjal rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról című munkájában.

    Musó Dzsósó (無象静照, poszthumusz neve: Hókai). A japán rinzai irányzat zen mestere, a Dzsócsidzsi templom alapítója, akinek életéről nem túl sokat tudunk, de egyik legismertebb tanítása a halála. Fennmaradt a közvetlenül halála előtt írott verse. Hetvenhárom éves korában, a korabeli japán naptár szerint az 5. hónap 15. napján távozott, amelyre a régi japán naptár nyugati kalendáriumokhoz való rögzítésével most ezen a június végi időpontban emlékezünk:

    Ha jön: csak jöjjön!
    Amikor megy: csak menjen!
    Nap mint nap! – Így van!

    Ez a vers nem található meg a Terebess oldalon online is olvasható magyar válogatásban, de könyvtárunkban megvan az eredeti, teljes angol kiadásban. (Hoffman, Yoel: Japanese Death Poems. Charles E. Tuttle, 1992.)

    A hagyomány szerint halála napján Musó összehívta a szerzeteseket, elrendezte a temetését, halotti szertartását, elmondta a versét, és leült meditációs ülésben meghalni. Az eredeti vers minden sorában, lefordíthatatlanul az utolsó szó azonos: egy kiáltás, amely jelentése „Így van ez!” – amellyel a zen mesterek a tanítványaik figyelmét szokták felrázni, hogy vegyék észre az adott pillanatban az egyszerit, és a megismételhetetlent. Ezzel a szóval utódai körében hagyományt teremtett, sokat idézték mások is, megvilágosodásuk, vagy haláluk előtt írt versükben.
    Musó zen mester még egy dologról híres. Kínai mesterétől, Kidó Csigutól(虚堂智愚 Kidō Chigu) kapott egy kalligráfiát, amelyet 1265-ben hozott át Japánba. Megőrződött eredetiben, így a japán nemzeti kincsek között őrzik a Japán Nemzeti Múzeumban.