VIRTUÁLIS OLVASÓTEREM

BUDDHISTA KALENDÁRIUM

November

  • November 1.

    November 1-3. Ilyenkor tartják Japánban, a kamakurai Kencsódzsi és Engakudzsi templomokban a musi-bosi (虫干) szertartásokat, ami templomok kincseinek a bemutatását jelenti a nyilvánosság előtt.

    Trijang rinpocse (1901-1981) távozásának az emléknapja.
    Ő, a 3. Trijang rinpocse volt a jelenlegi dalai láma egyik első fokozatos meditáció (lamrim) tanára és Dharma-tanítója 19 éves korától. Sajnos a későbbi az egyik védőistenséggel (Sugden Dordzse) kapcsolatos vitákban a dalai lámával szemben foglalt állást. Sok más híres mester tanára volt, többek között Rabten gese, vagy Jese láma. Felismerése után, már három éves korában a 13. dalai mellé kerül. Öt éves korában találkozott először életre szóló nagy mesterével, Papongka rinpocsével. 2 éves koráig szinte minden szútra és tantra tanítást megkapott. Ezek után kezdett el tanítani rendje első kolostorában, a Gandenben.
    A 13. dalai láma halála után részt vett síremléke elkészítésében és felszentelésében. Amikor 1939-ben befejezte Papongka rinpocsével fokozatos meditációs tanulmányait, zarándokútra indult Indiába és Nepálba. Két év múlva visszatérve folytatta tanulmányait mesterénél. Amikor a dalai láma környezetével együtt Indiába menekültek, akkor vette át Ling rinpocsétől az ifjú 14. dalai láma nevelését.
    Később, tanítványain keresztül nagy szerepet játszott a tibeti buddhizmus meggyökerezésében Nyugaton. A svájci Rikon Intézet mestereit, és más nyugatra jött tanítókat is bátorított arra, hogy ne korlátozzák tanításaikat nyugaton. Az emigrációban segített a tibeti közösség megszervezésének, és ő írta az emigráns tibetiek nemzeti himnuszát is. Jelenlegi reinkarnációja az Amerikai Egyesül Államokban él, de nem végez tanító vagy szervező tevékenységet.

    Könyvtárunkban Liberation in the Palm of Your Hand címmel angol nyelven megtalálhatóak azok a lamrim tanítások, amelyeket 1921-ben, Lhásza közelében kapott Papongka rinpocsétől, és akinek megígérte, hogy ezeket egy könyvben közre is adja majd.

  • November 3.

    Az 1. Szakja Trizin, Köncsok Gyelpó (1034-1102) ezen a napon távozott 910 évvel ezelőtt testéből.
    Ő alapította a tibeti szakja rend székhelyét, a fakó szikláról elnevezett völgy fő helyén, Khön család földjén, a Szakja kolostort 1073-ban. A család Padmaszambhava tanítványáig, Khön Dordzse rinpocséig vezette vissza magát, ami a nyingma gyakorlatok melletti elkötelezettségét is jelentette. Ehhez jöttek azok az új gyakorlatok, amelyeket Köncsok Gyelpó Drogmi Sákja Jesétől tanult. Valójában a rend első igazi vezetője fia volt, Khön Künga Nyingpo. Ez azért lehet így, mert a rend a kolostor alapításával jön létre, és időbe telik, míg megerősödik, míg vezetőjének a tisztsége nem csak névleges lesz. Ezen a napon van a második Szakja Trizin, a pari fordító, Rincsen Drak és az elmlített fiú, a neve szerint 3. Szakja Trizin, Szacsen Künga Nyingpo (1092-1158) emléknapja is.

    Rincsen Drak (1040-1111) Köncsok Gyelpó halála utáni évtizedben vezette a Szakja kolostort (1103-1110), tőle vette át Szacsen Künga Nyingpó. Vagisvarakírti indiai mester Fehér Tára gyakorlatának fontos továbbadója. Tevékenységéről megemlékeznek a könyvtárunkban tibetiül és angolul megtalálható „Kék évkönyvek” is (deb gter sngon po, Blue Annals). A pari kolostor fordítója már 15 éves korában elhatározta, hogy Indiába megy, hogy képezze magát. A legenda szerint Nyethangban, röviddel halála előtt találkozott a Dharmát másodszor is Tibetbe hozó Atísa mesterrel, aki azt tanácsolta neki, hogy keresse fel Indiában Dzsétári mahásziddha tanítványát, Dordzse Denpát. Rincsen Drak Kétszer látogatta meg a mestert Indiában, és nagyon sok gyakorlatot kapott tőle, amelyek közül megvalósításában kiemelkedik Avalókitésvara és Tára. Amikor a szakja rend 2. vezetőjének tekintették, valójában az akkor kibontakozó rend első igazi vezetőjének a tanítója volt, akinek többek között Mahákála, Kurukulla, Szimhamukha vagy Fekete Mandzsusrí gyakorlatait tanította, valamint vele indul a szakja-rend Száz szádhana gyakorlatgyűjteményének a hagyománya.

    Szacsen Künga Nyingpó (1092-1158) a fiatal szakja rend első igazi vezetője, akinek Mandzsusrí adta híres tanítását, az „Elszakadás a négy ragaszkodástól”. Ez könyvtárunkban tibetiül, angolul és magyarul is megtalálható. Gyermekei is híres tanítók lettek: Szönam Cemó és Dzsecün Drakpa Gyelcen. Tanítói: a pari fordító, Rincsen Drak, Darma Szenge, Darma Nyingpo (Abhidharmakósa), Csökji Gyelcen, Sangtön Csovár (fokozatos meditáció) és még sokan mások. A fokozatos meditációt (lamdre) tanító mestere arra kéri, 18 évig gyakorolja még ezt a meditációt, csak később tanítsa. Fiai mellett tanítványa még a később Tibet történelmében is jelentős szerepet játszó Pagmodrugpa.

    Khjungpo Neldzsor (1050-1140) a nagy Kongtrül rinpocse szerint Padmaszabhava és 25 tanítványa után a legnagyobb valaha Tibetben élt mester. Neve jelentése: a „Garuda nemzetség nagy jógija.” (Nem tudjuk pontosan, mikor élt, valószínűleg 978 és 1127 között. Már kora gyerekkorában kitűnt képességeivel, legenda szerint már tíz éves korában jártas volt nem csak íz írás, olvasás, és a tibetiek esetében ritkaság számba menő számolás tudományában, de ismerte a kínai és az indiai asztrológia rendszerét is. 12 éves korában bönt gyakorolt, majd dzogcsent és mahámudrát. Ezek után indult el Indiába. A hagyomány szerint több száz mestere volt, akik közül hat emelkedett ki: Niguma, Szukkhasziddhi, Maitrípa, Ráhula, Vadzsrászanapa és a titokzatos Bepe jógi, Dracsen Dzinpa. Ez utóbbi neve szó szerint „Ráhula a rejtőző jógi” összekeverhető volt Ráhuláéval, tanításai miatt mások meg Maitrípával tévesztik össze. Hazatérte után a Jeru Sang völgyben, a Sang-song kolostorban telepedett meg, így Sangpa lámaként is emlegették, innen ered hagyományának a neve, a sangpa-kagyü. A hagyomány szerint 150 évig élt.
    Könyvtárunkban Niguma tanításai olvashatók angol nyelven, Sarah Harding fordításában (Niguma, Lady of Illusion).

    Buddha ezen a napon tanította a lélegzésben való tudatos jelenlétről szóló beszédét (Ánpánaszati-szutta) és ezen a napon beszélt az eljövendő világkorszak buddhájáról, az együttérzést megtestesítő Mettejáról (sz.: Maitréja). Az Ánápánaszati-szutta eredetiben és több angol, német fordításban megtalálható könyvtárunkban. Magyarul sajnos még csak a főiskola jegyzetei között olvasható Farkas Pál fordításában. Maitréja fontosságáról, hogy miért viseli a nevét az első nyugati alapítású buddhista rend, az Árja Maitréja Mandala, a Buddhista Misszió kiadásában Volker Zotz „Maitreya” című könyvét találhatjuk meg a gyűjteményünkben.

  • November 4.

    Rabten Csoktrül rinpocse születésnapja.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 9.15.:
    Amitábha Buddha és a nyolc mahájána fogadalom napja.

    Sákjamuni döntése, hogy visszatér anyjától az égből, az emberek közé. Az erről való megemlékezés egyike a négy nagy tibeti ünnepnek, amelyről úgy tartják, hogy ezen a napon minden tettünk tízmilliószor erősebb, mint máskor, hétköznap.

  • November 5.

    Ezen a napon adták ki először, 1228-ban a Kapujanincs átjáró című 48 kóanból álló gyűjteményt, Wumen Huikai (Mumon Eikai) szerzetes magyarázataival.

    Kano Motonobu (1476-1559) zen gyakorló, festő, kertépítő, a Kano festőiskola alapítója ezen a napon távozott a testéből.

  • November 6.

    Gongma Csikdel Dagcsen Szakja (1929-2016) születésnapja (Tibeti naptár szerint!) A tibeti emigráció idején ő volt a szakja rend hagyományvonalának vezetője. (Nevében a „gongma” az „őfelségéhez” hasonlító megszólítás, a „dagcsen” pedig a vonaltartó vezetőnek kijáró tiszteletet fejezi ki. Így menekülésük után ő lehetett az első, magasrangú láma, aki az Egyesült Államokban, Seattle-ben telepedett le. Tibeti buddhista gyakorló-közösségeket alapított, nem csak Amerikában, hanem Hongkongban, Tajvanon, Nepálban, Bhutánban, Délkelet-Ázsiában és szerte a világban. Annak idején Bhutánon keresztül jutott családjával Indiába, és Turell V. Wylie professzor meghívására, a Rockefeller Alapítvány támogatásával tudott Amerikába költözni, ahol a Washington Egyetemen és a Burke Múzeumban dolgozott. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy magas szakja tisztsége ellenére mindig a tibeti rendi különbségektől függetlenül tanított. Így természetes az is, hogy meghívta Seattle-be a 14. Dalai lámát is, akivel együtt más vallásokkal folytatott párbeszédbe is kezdett. A seattle-i kolostor honlapja itt.

    Dzsiju Kennett (1924-1996) szótó zen mester halála. A Shasta Abbey alapítója és első vezetője volt. Ez a kolostor adta ki a gyakorlók számára egyszerűbb nyelvezettel, csak a legszükségesebb jegyzetekkel Dógen zen mester fő művét, a Dharma Igaz Szemét (Sóbógenzó) szabadon hozzáférhető digitális kiadásban is. Honlapjuk itt. Ezen belül, ez és más könyvek, valamint az alapító mester művei közül több is letölthető innen.

  • November 7.

    Augusto Gen’un Alcade (1950), az első dél-amerikai zen mester születésnapja.
    A fiatal korában anarchista mester a hetvenes években kezdett el zent gyakorolni, míg végül Aitken rósi utóda lett Bueonos Airesben, a Buenos Aires-i Vimalakírti Szanghában, és gyakran utazik tanítani a Melbourne Zen Csoporthoz.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 9.19.:
    Szélzászlók kifüggesztésére nem alkalmas nap.

  • November 8.

    Csu Din Sákja (Jy Din Shakya, 1917-2003) zen mestert 1997-ben azért helyezi Hszu Jün („Üres Felhő”) csan mester amerikai egyháza Honoluluba, hogy az alapító mester tanítását, költészetét és hagyományát a világhálón keresztül is megismerhessék az érdeklődők.

    Az új honlapjuk itt.

    Könyv alakban is megtalálható a könyvtárunkban: Empty cloud : the teachings of Xu Yun and a remembarance of the great Chinese Zen Master.

  • November 10.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 9.22.:
    Szélzászlók kifüggesztésére nem alkalmas nap.  A nyolc mahájána fogadalom napja. Tízmilliószoros karma-nap!

    Buddha visszatérése az égi birodalmakból.

  • November 11.

    Ezen a napon született Németországban Hugo Enomiya-Lassalle atya (1898-1990), jezsuita pap, zen tanító.
    Harada rósi és Jamada rósi tanítványa.
    Könyvtárunkban két könyve is megtalálható magyarul. Az egyikben, a „Zen: út a megvilágosodáshoz” buddhista kolostorokban szerzett tapasztalatait összegzi, a másikban, a keresztény misztikát és a zen meditációt hasonlítja össze: „Az elmélyülés útja”.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 9.23.:
    Hévadzsra gyakorlónap.

  • November 13.

    Adzom Drukpa (1842-1924) emléknapja.
    Namkhai Norbu tanításainak fő forrása ez a mester. Ezért Rinpocse a halálának az évfordulóján minden évben guru-jóga tanítást és átadást ad. A nagy rime mester, Dzsamjang Khjence Vangpó tanítványa volt, és az ő fő reinkarnációjának, Dzsamjang Khjence Csökji Lodrönek a tanítója. Jó barátságban volt mestere másik nagy tanítványával, Dzsu Mipham rinpocsével is. Olyan nagyhírű mesterektől tanult, mint Lodrö Thajé, Katok Szitu. De látomásokban, kincsfeltáró lámaként (tertön) is kapott sok útmutatást: Csikme Lingpától, Padmaszambahvától és Jese Cogyeltől.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 9.25.:
    Guru-púdzsa, ganacsakra-púdzsa, dákini felajánlás.

  • November 14.

    Ezen a napon született Dzsakusó Kvong (1935-), a szótó zen szerzetes, a Szonoma Hegyi Zen Központ (Sonoma Mountain Zen Center) vezetője, Santa Rosá-ban, Californiában.

  • November 16.

    1973-ban ezen a napon halt meg Alan Watts, (1915-1973) író, a zen buddhizmus nagy amerikai népszerűsítője.
    A polihisztorokhoz hasonlóan sokoldalú tehetség Angliában, már fiatal korában a Teozófiai Társulat buddhista közösségének a tagja volt. Ekkoriban ismerkedett meg a meditációk különböző típusaival. A harmincas években, amíg nem találkozott az London Egyetemen tartott Vallások Világkongresszusán Szuzuki Sunrjúval, saját bevallása szerint nem ismerte még olyan mélyen a zent, csak Szuzuki Daiszecu írásait népszerűsítette. 1938-ban elvette Ruth Fuller Everett, Szaszaki mester későbbi feleségének lányát, Eleanor Everettet. Ebben az évben Amerikába is költözött, és feleségén keresztül ismerte meg mesterét, Szaszakit. Állampolgárságát csak 1943-ban kapta meg. Amikor elégedetlen volt mestere tanítási stílusával, csatlakozott egy papneveldéhez, ahol 1945-ben keresztény pap lett. De mivel ezt nem tudta összeegyeztetni buddhista nézeteivel, ezért 1950-ben kilépett és Kaliforniába költözött. Itt az Ázsiai Tanulmányok Amerikai Akadémiáján tanított Szaburó Haszegavával (1906-1957), annak haláláig. 1953-tól 1962-ig műsora volt a Pacifica rádióállomáson. E közben jelent meg a leghíresebb könyve, a könyvtárunkban eredetiben és magyarul is olvasható: Zen útja. 1958-as európai útján C. G. Junggal, és K. G. Dürckheimmel is találkozott.
    Hazatérése után, a KQED tévécsatornán 1959-1960 között két évadot megélt az Eastern Wisdom and Modern Life műsora.
    A hatvanas években sokat írt tudományos kísérletek során szerzett kábítószeres tapasztalatairól.

    Állományunkban található művei még: Tao: az áramlás útja (1990); A bizonytalanság bölcsessége (1999); A könyv : az önmagunk megismerését tiltó taburól (2004). The Spirit of Zen (1960).

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 9.28.:
    Amitábha Buddha gyakorlónapja. A nyolc mahájána fogadalom napja.

    .

  • November 17.

    Csakdü tulku (1930-2002) emléknapja. A nyugaton ismert tibeti nyingma mestert művészi tevékenységéről is ismerték: szépen énekelt, festett szobrokat készített, táncolt, és képzett orvos is volt. A Csakdü tulkuk közül ő volt a 16. megtestesülés. Apja gelug láma volt, anyja a szakja rend nemzetségéből való volt. Így anyja révén is, a Tára meditáció egyik fő gyakorlata lett. 1945-bren fejezte be hároméves elvonulását, utána kapta meg a Rincsen Terdzö beavatást Dzongszár Khjence rinpocsétől, és ekkor találkozott Dilgó Khjence rinpocsével is. Az 1946-ben megkezdett második hároméves elvonulását meg kellett szakítania mestere, Trogme Trungpa rinpocse halála miatt. Ez után visszatért Tibet középső részére, rövid zarándokút után a Szakja kolostorban vett részt egy elvonuláson, majd Düdzsom rinpocsétől kapott tanításokat, aki egyik fő mestere lett. Tibetben töltött utolsó évében, 1958-ban feleségül vette az egyik kongpói nemes lányát, aki később Indiában két gyermeket szült. Ő Pemakön keresztül jutott Indiába, ahol először különböző menekülttáborokban élt és gyógyította a trópusi betegségekre felkészületlen tibetieket.
    Amikor a dalai láma szerette volna Amerikába küldeni, három évet várt Delhiben hiába a vízumra, miközben megkapta a maláriát, amelybe kis híján belehalt, egy indiai orvos mentette meg az életét. 1977-ben Nepálba utazott, sok-sok mesterrel, hogy Düdzsom rinpocse kincseinek a gyakorlataiba beavatást kapjon.
    Ennek folytatásakor, Dilgó Khjence 1978-as tanításain ismerkedett meg új, amerikai feleségével, Jane Dedmannel, a későbbi Csakdü Khandróval. Több hónapos várakozás után 1979-ben kapott végül vízumot Amerikába, ahol feleségül vette Jane-t. Tanítványai kérésére 1983-ban létre hozta a Csakdü Gonpa Alapítványt. Hamarosan. 1987-ben felavatta a első nyugati női mestert, Jese Szangmó láma néven Inge Sanvosst.
    A nyolcvanas évek elején sok helyre látogatott el tanító útjai során, és olyan híres mestereket hívott meg, mint Düdzsom, Penor vagy Tulku Urgyen rinpocsék.  Együtt működött a Padma kiadóval és fordítócsapatával, akik többek között Csakdü tulku önéletrajzát, a Lord of the Dance könyvét is kiadták, illetve Longcsenpa műveinek könyvtárunkban is megtalálható angol fordításait is a segítségével kiadták.
    1987-ben rövid időre visszatérhetett Tibetbe. Ifjúkorának három kolostorát látogatta meg Kham tartományban. Útján elkísérte fia is, Csikme Trogme rinpocse, aki apja visszatérése után sikeresen emigrált Amerikába.
    Csakdü rinpocse a kilencvenes évek elején Düdzsom rinpocse feltárt kincseit és longcsen nyingthik tanításokat adott tovább.
    Miután a kilencvenes években Brazíliába is kapott meghívást, széles körben szaporodtak az általa felügyelt, vagy az inspirációja nyomán létrejött Dharma-központok. 1995-ben Brazíliába költözött. 1997-ben szíve lassításra kényszerítette. Élete utolsó évében lemondta útjait és elvonulásra ment. Ahol még halála előtt egy héttel is. Amikor megállt a szíve, nem lélegzett már, még egy hétig meditációban maradt.

    Könyvtárunkban feleségének egyik phova magyarázata található meg (P’howa Commentary).

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibet naptárban 9.29.:
    Hévadzsra-gyakorlónap. A Dharma védelmezőinek a napja.

    .

  • November 18.

    Ling Csoktrül rinpocse születésnapja, aki 1985-ben született, Ling rinpocse reinkarnációjaként az indiai Birben. Hivatalos honlapja itt.

    Ling rinpocse, vagyis Thubten Lungtok Namygal Trinle (1903-1983) a dalai láma nevelője volt, a gelug rend első kolostorának, a Gandennek a 97. apátja.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 9.30.:
    Sákjamuni Buddha napja. A nyolc mahájána fogadalom napja.

  • November 19.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 10.1.:
    Szamádhipradharádzsa Buddha napja.  A nyolc mahájána fogadalom napja.

  • November 20.

    Jongi Mingyur rinpocse születésnapja.
    A nepáli kagyü és nyingma tanító 1975-ben született. Apjának, Tulku Urgyen rinpocsének szinte mindegyik fia egy-egy jelentős mester megtestesülése.  Serab Ling kolostorban kezdte tanulmányait 11 éves korában, Tai Szitu rinpocsénél. Majd 13 évesen már elkezdte a hároméves kagyü elvonulást, így 20 évesen már a kolostor apátja lett, miközben teljes szerzetesi felavatását csak három év múlva kapta meg. Nyosül Khenpótól dzogcsen átadásokat is kapott. 2007-ben építtette fel a Tergar kolostort, amely egy kagyü, világi és szerzetesi oktatási központként is működik, a helyi lakosság számára pedig egy hagyományos tibeti kórházat is magában foglal. Mingyur rinpocse felügyelte az apja által 2010-ben alapított Tergar Öszel Ling kolostort is, ahol felsőfokú szerzetesi képzés is működik.

    2011-ben azonban egy éjjel váratlanul elhagyta a kolostorát, és azóta vándorjógiként, állandó elvonultságban éli az életét. Erről két levelet hagyott tanítványainak, egyet (a) a nyugatiaknak, egyet (b) a tibetieknek:
    (a) https://tergar.org/communities-and-practice-groups/letter-from-yongey-mingyur-rinpoche-before-entering-retreat/
    (b) https://tergar.org/communities-and-practice-groups/letter-to-his-tibetan-students-from-yongey-mingyur-rinpoche/
    A levelek eredetije itt.
    A Tergar kolostor honlapja itt.

    Basszui Tokusó (Bassui Tokushō, 抜隊 得勝 1327–1387) rinzai zen mester emléknapja. Ő alapított a Kogakudzsi kolostort.  A mai Kanagava területén született, meghallgatta mindegyik, számára elérhető zen irányzat mesterét, ám elégedetlen volt a gyakorlás helyzetével a kolostorokban. Ennek a helyreállításának szentelte életét. A középutat kereste, mert azt látta, hogy a szerzetesek egy része túlságosan ragaszkodik a tanítások betűjéhez és a szertartásokhoz, mások pedig túlságosan szabadon értelmezik a mesterek szavait. Amikor megszületett, anyja elhagyta egy mezőn, mert azt hitte róla, hogy démon. Az egyik szolgálójuk viszont felvette, elvégzett egy tisztítószertartást és felnevelte. Hét éves korában apja meghalt, és a gyermeket a tudat és a lélek mibenléte kezdte foglalkoztatni. Így jutott el, amikor már nagykorú volt, a Dzsifukudzsi kolostorba, Oko zen mesterhez. Onnan Tokukei remetéhez ment tovább tanulni. Később sorra járta a magányos elvonuló helyeket, könnyen érthető és megvilágító erejű tanító hírében állt. Halálakor, tanítványai körében utolsó meditációja előtt ezzel a tanítással búcsúzott az élettől: Nézz csak magad elé!/ Mi van ott? Ha látod úgy,/ Ahogy van, sosem fogsz hibázni!//

  • November 21.

    Ikkjú Szódzsun (Ikkyū Sōjun 一休宗純 1394-1481) a rinzai irányzathoz tartozó zen szerzetes.
    Nagy szerepet játszott a kiotói Daitokudzsi templom “Ónin háború” (1467-1477) utáni újjáépítésében. Híres volt kalligráfiáiról és különc zen életstílusáról. Úgy tartották, hogy Go Komacu (後 小松天皇 1382-1412) uralkodó gyermeke volt, és ezért adták be öt éves korában a kiotói Ankokudzsi templomba, amelyet 1410-ben hagyott el, hogy követhesse Ken’ó Szóit. Mestere 1415-ben meghalt, Kiotóból a katatai remeteségbe távozott, ahol Kaszó Szóden (1352-1428) tanítványa lett. Az 1420-as években átköltözött Szakai kikötővárosba. Ekkortól válik ismertté különc magatartásáról: több időt töltött a kocsmában és a bordélyházakban, mint a kolostorban. Majd elhagyta a várost, és vándorlása során ismerkedett meg többek között a nó-drámákat író Komparu Zencsikuval, a láncvers-költő Szógival és Szócsóval valamint a Szóga festőiskola több követőjével. “Dzsikaisú” című kötetével 1455-ben ostorozta az “igazi zentől” eltávolodó templomokat. 1474-ben elfogadta a Daitokudzsi apátjának tisztjét. Rövid, de aktív tevékenysége során javították ki az épületeket, és szervezték át a kolostor működését. Ezután Súon’an elvonulóházban élt Takigiben, egy kis faluban Kiotó és Szakai között félúton. Főműve a Kjónusó (“Bolond felleg antológia”). Nyolc prózai művet tulajdonítanak neki. A leghíresebbek: Gaikotou (1417, “Csontvázak”, angolul: Skeletons, 1973), Bukkigun (“Buddha harca a pokol ellen, angolul: Buddha’s Great War against Hell, 1980), és költői kommentárja a Szív-szútrához (Maka-hannya-haramita-sin-gjó Ge) Műveiből sokat megtalálunk a Terebess-honlapon, többek között volt könyvtáros kollégánk Bánfalvi András Csontváz-dalocskák fordítását is, vagy magyarul Oravecz Imre fordításában „Szerzetes a bordélyházban” címmel megjelent gyűjtemény.

    Szuzuki Sunrjú ezen a napon iktatta be utódaként Richard Bakert a San Francisco Zen Center élére, nem sokkal a halála előtt 1971-ben.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 10.3.:
    Ciu Marpónak, a Szamje kolostor védelmezőjének a napja.

  • November 22.

    Daitó Kokusi emléknapja (1283–1337).
    A régi japán naptár szerint a kiotói Daitokudzsi templom alapításról megemlékező ünnepségeit ezen a napon tartják. Mert az ótókan (応灯関) rinzai iskola vezetője, amely a mára fennmaradt egyetlen rinzai irányzat, a hagyomány szerint ekkor indította el a zen gyakorlását a templomban.

  • November 24.

    Ezen a napon halt meg Kiotóban Nisitani Keidzsi (Nishitani Keiji西谷 啓治, 1900 –1990)
    Nisida Kitaró tanítványa 1924-ben végzett a Kiotói Egyetemen. 1937-1939 között Martin Heideggernél tanult Freiburgban. 1943-tól 1964-ig a Kiotói Egyetemen volt a Filozófia és Vallás Tanszék vezetője. Ez után az Otani Egyetemen is tanított, de gyakran ellátogatott Európába és Amerikába is. Megpróbálta egyesíteni a modern japán és nyugati gondolkodást, ebből a törekvéséből jött létre a Kiotói Iskola. Ennek a tanításaiból könyvtárunkban az Atheneum folyóirat „Semmi helye” című tematikus számában olvashatunk. Nisitani egyik fő műve is megtalálható könyvtárunkban, a Religion and Nothingness. (Berkeley, University of California Press, 1982). Ennek egyik fejezete magyarul is olvasható az Athenaeum említett számában.

  • November 25.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 10.7.:
    Szélzászlók kifüggesztésére nem alkalmas nap.

  • November 26.

    Mücsen Szempa Csenpo (1388-1469) emléknapja. A híres szakja mester a Mü völgyben született. Kilenc évesen lett szerzetes. 15 évesen kezdte tanulmányozni Santidéva: A bódhiszattva életútja című művét. Húsz évesen kért beavatást a csö-gyakorlatba, majd nem sokkal ezután került a Szakja-kolostorba. 28 éves korában a Mugulung elvonulóhelyre ment, ahol a fokozatos meditációt tanulmányozták és gyakorolták, itt ehhez társítva tanult buddhista logikát. A következő években sok ezerszer megtette a Lhászát kerülő zarándokkörutat. 1430-ban segédkezett a Ngor kolostor alapításában, ahol 1462-ig élt és tanított. Innen vonult vissza Mó Tendzin Puk-ba, ahol haláláig, 1469-ig élt. Néhány kettős tanító portréját megtalálhatjuk a Himalayan Art honlapon

    Jamada Kóun (1907-1989), akinek életéről már korábban írtunk, a Szanbo Kjódan zen vonal vezetője, zen a napon élte át először a megvilágosodás élményét, Kamakurában, 1953-ban.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 10.8.:
    Hévadzsra, Gyógyító Buddha és Tára napja. A nyolc mahájána fogadalom napja.

  • November 28.

    Pegyal tulku rinpocse (1931-2001) emléknapja.
    Amikor Kelet-Tibetben, a Dzogcsen kolostor közelében megszületett, az 5. Dzogcsen rinpocse azt mondta apjának, aki a kolostor jeles tudósa volt, hogy fia Pema Decsen Lingpa (1627?-1713) reinkarnációja. Öt éves korában kezdte meg képzését a 14. Karma Szongrap rinpocse és édesapja, akinek halála után a Dzogcsen kolostorba költözött. Itt élt 1947-től 1957-ig, amikor visszatért szülőhelyére. Itt a kínai hatóságok bebörtönözték, és csak 1979-ben szabadult. Amikor visszatért a Dzsogcsen kolostort romjaiból újra felépíteni. A hetedik, emigrációban élő Dzogcsen rinpocse 1985-ben Indiába hívta, hogy segítsen ott is a Dzogcsen kolostor felvirágoztatásában. 1995-ben Nepálba költözött, ahol a nagy sztúpa mellett megalapította a Dzogcsen kolostor egy újabb intézetét, a Gön Thubten Dongag Serab Ling-et.

    A dharma-gyakorlás jeles napjai – Tibeti naptárban 10.10.:
    Guru-púdzsa, ganacsakra-púdzsa

  • November 29.

    Ezen a napon született 1914-ben (nyugati naptár szerint) Desimaru Taiszen (Taisen Deshimaru 弟子丸 泰仙 1914-1982)
    Szaga városában, Kjúsú szigetén, Japánban. A franciaországi zen központok alapítója három legközelebbi tanítványára hagyta iskoláját: Roland Rech, Kosen Thibault és a magyar Zeisler István (Etienne Zeisler).

    Könyvtárunkban található művei: Az igazi zen: Bevezetés a Sóbógenzóba (2002); Az út gyakorlása (1995); Zen és a harcművészetek (1994).