(1) A szív irányítja a dharmákat, felettük áll, azok
belőle származnak. A gonosz szívvel cselekvő,
gonoszan beszélő embert úgy követi a szenvedés,
mint kocsi elé fogott ökröt a kerék.

(2) A szív irányítja a dharmákat, felettük áll, azok
belőle származnak. A tiszta szívvel cselekvő,
tiszta szívvel beszélő ember nyomában boldogság jár,
mely éppúgy elválaszthatatlan tőle, mint az árnyék.

(50) Ne más hibáit fürkéssze, hogy mit tett s mit nem tett amaz:
vizsgálja inkább önmaga mulasztását és tetteit.

(51) Mint színeivel pompázó, de illatatlan szép virág,
olyan meddő az ékes szó, ha nem cselekszik aszerint.

(52) Mint színeivel pompázó és édes illatú virág,
gyümölcsöző az ékes szó, ha aszerint cselekszik is.

(64) A balga leélheti egész életét
a bölcs társaságában anélkül,
hogy ráébredne az Igazságra,
ahogyan a kanál sem tud meg semmit a leves ízéről.

(65) Az értelmes ember számára egy pillanat
is elegendő a bölcs társaságában ahhoz,
hogy felismerje az Igazságot,
ahogyan a nyelv is felismeri a leves ízét.

(76) Hogyha bölccsel találkozik, s az rámutat hibáira,
s megfeddi, úgy örüljön, mint aki rejtett kincset talál.

(77) Tanítson, intsen, és óvja a rossztól az embereket.
A jók szeretni fogják majd, csak a gonoszok gyűlölik.

(78) Gazokkal ne barátkozzék, hitvány barátja ne legyen.
Igazakkal barátkozzék, társa derék ember legyen.

(151) Bár elkopik a szép királyi hintó,
s a testet megérinti az öregség,
a jók erényét nem érinti semmi,
mivel a jók mindig egymást tanítják.

(152) Mint az ökör, úgy vénül meg,
aki nem tanul eleget;
csupán húsa gyarapszik,
de tudása egyre kevesebb.

(222) Ki a szívében fellobbanó haragot visszafogja,
mint jó harcos a meglódult harci szekeret,
azt hívom én kocsihajtónak,
a többiek csak a gyeplőt szorongatják.

(223) Az ember győzze le a dühöt szelídséggel,
győzze le a gonoszságot jósággal,
győzze le a fösvénységet bőkezűséggel,
győzze le a hazugságot igazsággal!

(251) Semmi sem ég úgy, mint a szenvedély,
semmi sem tart fogva úgy, mint a gyűlölet,
semmi sem hálóz be úgy, mint az őrület,
semmi sem jár át úgy, mint a szomj.

(252) Mások hibáit úgy tárjuk fel és szórjuk világgá,
mint a gabonaszemekről leváló pelyvát,
saját hibáinkat viszont úgy takargatjuk,
mint vesztes dobást a csaló.

(280) Aki nem kel fel, amikor kell kelni,
mert bár erős és fiatal, de lomha,
határozatlan, akarattalan, rest –
tudás útjára sohasem talál rá.

(281) Ha féken tartja a szavát s a tetteit,
és gondolatainak is mindig ura,
tisztán haladva eme hármas ösvényen
a Bölcs hirdette Nemes Úthoz érkezik.

(290) Ha kis jó feladásával nagyobb jót érhet el a bölcs,
szakítson a kisebb jóval, hogy a nagyobb jót nyerje el.

(291) Ha saját boldogulását más kára árán keresi,
gyűlölettől nem szabadul, a gyűlölségben elmerül.

(292) Ha azt teszi, ami tilos, s a megteendőt elveti,
az ilyen öntelt emberben az indulat mindegyre nő.

(328) Ha sikerült egy hű társra találnod,
aki veled tart, igaz életű, bölcs,
és képes minden akadályt legyűrni,
örülj, figyelj rá, vele tarts az úton.

(329) Ha nem sikerül hű társra találnod,
aki veled tart, igaz életű, bölcs,
magadban járj, mint elefánt az erdőn,
mint hódításról hazatérő győztes.

(334) Aki nem gondolja meg életét,
befonja a szomja, mint iszalag.
Létből létbe vetődik át, mint
fáról fára gyümölcsért a majom.

(335) Akit a halálos mérgű, vad Szomj maga alá tipor,
abban a szenvedés terjed, akár eső után a gyom.

(336) Aki képes erőt venni a Szomjon, szívós ellenén,
a bánat lepereg róla, mint lótusz szirmáról a víz.